Kategóriák
életmód

Parlagfüvön innen és túl – interjú Dr. Farkas Anikó gyomökológussal

Gyomökológus herbológus, tünetmentes allergiás szakember, profi előadó – ez a három tulajdonságcsoport már bőven elég arra, hogy felfigyeljünk Dr. Farkas Anikó egyetemi docensre. A figyelem pedig indokolt. Az egyetemistákat tanító szakember, aki egy EU-s projekt kapcsán a fiatalabb korosztály oktatásában is sikeresnek bizonyult, azt választotta küldetésének, hogy a parlagfűvel kapcsolatos ismeretekből a felnőtteket kiművelje. Készülő kiadványai kapcsán találkoztunk, egyből lenyűgözött magabiztos szakmai tudása, tiszta tudós logikája és az, ahogyan a különböző álláspontokat megismerve azokat megpróbálja közös nevezőre hozni. Rengeteg kérdésem volt hozzá, ő pedig válaszolt ezekre. Íme, az onlinetanitas.com első interjúja, kivételes képgalériával.

Mikor és miért választottad küldetésednek azt, hogy minél többen és többet tudjanak a parlagfűről?
A parlagfűvel, mint gyommal a doktori tanulmányaim alatt kezdtem jobban foglalkozni. Mivel magam is allergiás voltam, így erről az oldalról is igyekeztem minél több ismeretet szerezni.
Ma már elmondhatom, hogy jól tudom közvetíteni a megszerzett tudást a legkülönbözőbb korosztályoknak, más-más érdeklődésű embereknek úgy, hogy megértsék, miért is kell irtanunk ezt a gyomot.
A nagy elhívás akkor született meg bennem, amikor az első, téves információkat tartalmazó megosztásokat olvastam a közösségi médiában, egyúttal azt is érzékeltem, hogy ezek a hangok a szakemberek szavát teljesen elnyomják.

A parlagfüvet a latin neve alapján sokan tévesen hasznos, sőt gyógynövénynek vélik. Honnan ered ez a regényes hangzású név, Ambrosia artemisiifolia? Van a parlagfűnek valami mezőgazdasági vagy egyéb haszna?
A növénytudomány, a botanika megteremtője XVIII. században élt Carl von Linné, aki az akkor alapított Svéd Tudományos Akadémia első elnöke, valamint az akkori svéd király udvari orvosa is volt egyszemélyben. Ő alkotta meg az akkor ismert növény- és állatvilág rendszertanát és látta el egységesen két tagú latin névvel a fajokat. Források szerint nagy tisztelője volt a kor jeles egyházi személyiségeinek, így több faj esetén a hitélet vezetőitől kölcsönzött neveket. Kortársa Ambrosius püspök a saját területén hasonlóan jelentős szerepet töltött be, mint Linné így kapta a parlagfű az egyik nevének egyik tagját. A parlagfű nevének második tagja pedig egyszerűen azt jelenti, hogy ürömlevelű. Utalva arra, hogy a növény levelei hasonlítanak az üröm leveleire.
A fekete ürömmel (Artemisia vulgaris) szoktunk példálózni, de sokkal inkább az egynyári üröm (Artemisia annua) az a növény a véleményem szerint, amivel keverhető, ahogy a képgalériában is látható. Ráadásul a kutatásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy egy egynyári ürömről szóló cikk felületes olvasása indíthatta el a tévhitek terjedését. Ezért erről is szoktam mesélni az előadásaimon.

Fiatal ürömlevelű parlagfű növények – a képre kattintva új lapon galéria nyílik meg.

Kutatások szerint a parlagfű múlt század húszas éveiben jelent meg Európában; az első magok hajóval érkeztek többek között Fiumébe és a növény onnan terjedt el az egész kontinensen. Hogyan tudott a parlagfű ilyen rövid idő alatt ekkora területet meghódítani kiszorítva más növényfajokat?
Ha a kérdésedben szereplő időszakot nézem, 100 év nem is olyan rövid idő. Egy, a számára kedvező életfeltételek közé kerülő idegenhonos inváziós faj ennél rövidebb idő alatt is képes nagy területeket meghódítani. Valójában nagyjából a rendszerváltástól számított alig 5-10 évről beszélhetünk. Ennek számos oka van. Anélkül, hogy részleteznénk, érdemes visszagondolni az akkoriban jellemző, a földterületeket, gazdaságokat érintő változásokra, amelyek kedvezőtlenül hatottak a talajok kultúrállapotára. Nem elhanyagolható, hogy arra az időre esett néhány csapadékosabb évjárat is, amely kedvezett az általános elgyomosodásnak. Ennek eredményeként az érintett szervek egy komoly összefogást is hirdettek és Gyommentesen Európába címmel kiadványt is megjelentettek.
A parlagfű térhódításának okát három szóban foglalnám össze: alkalmazkodóképesség, mezőgazdasági gyakorlat, mezőgazdaságon kívüli hozzáállás.

Egyetemen tanítasz, a tanítványaid fogékonyak a parlagfűvel kapcsolatos minden ismeretre. Ennek a növénynek a visszaszorítása érdekében hogyan lehetséges az egyetemistáknál fiatalabb korosztály bevonása?
Nagyon hálás vagyok ezért a kérdésért, mert olyasmiről mesélhetek, ami egy számomra nagyon kedves feladat volt. A Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karán (Mosonmagyaróvár) Vér András kollégám vezetésével zajlott a Joint Ambrosia Action Interreg V-A Ausztria-Magyarország Projekt, amelynek keretében felső tagozatos általános iskolásoknak is tartottunk ismeretterjesztő előadásokat a városban és néhány környező településen, melynek végén a nekik szóló, a projekt keretében megjelent kiadványt is megkapták.
A gyerekek meglepően tájékozottak a témában, nagyon okos hozzászólásaikkal mi is gazdagodtunk. Mélységeket kutató kérdéseikkel jó értelemben megleptek, közös gondolkodásra késztetve a jelenlevőket. Egyszóval minden ilyen alkalom nagyon felemelő, inspiráló, motiváló, egyben megnyugtató és örömteli volt, ami a jövőt illeti.
Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a projekt egyéb, a felnőtt célcsoportoknak szóló előadásairól sem (lokális ismeretterjesztő fórumok, roadshow-k, tematikus szakmai tanulmányutak és a nagyobb terjedelmű kiadvány), hiszen a szülő az, aki a gyermeket elindítja az életben.
Ehhez kapcsolódik másik nagy élményem. Talán más is osztja a véleményem, hogy az idősebb korosztály aktív tagjai által is jól közvetíthető mindenfajta ismeret, tudás. A győri campus Nyugdíjasegyetemének keretében tavaly áprilisban 1000 senior hallgatta az előadásom.
Bízom benne, hogy akár az említett projekt, akár a saját előadásaim hozzájárultak a fiatalabb korosztály tudatosabbá válásához, ami a parlagfüvet illeti.

Dr. Farkas Anikó gyomökológus herbológus
Dr. Farklas Anikó a győri campus Nyugdíjasegyetemén 2019. áprilisában

Ha valaki szeretne még többet tudni a parlagfűről, mit javasolsz, honnan tájékozódjon?
Bár a mai, zajos világban nehéz szelektálni, mindenképp hiteles forrásból tájékozódjon, hozzáértő szakemberekhez forduljon az, aki többet szeretne tudni.
Érdeklődési kör szerint lehet az információforrásunk gyakorló gazda, vagy növényvédős szakember. Vagy olyan allergiás, akinek vannak tapasztalatai. Vagy épp orvos, allergológus, tüdőgyógyász…Alaposabb botanikai, ökológiai ismeretekkel rendelkező szakember vagy hobbi növénytanos. Szakemberek által írt cikkek, tanulmányok, könyvek, könyvfejezetek…
Jómagam gyomökológus herbológusként és tünetmentes allergiásként (ehhez kapcsolódóan pedig már prevenciós tanácsadóként is) rengeteg tudással, tapasztalattal rendelkezem, és folyamatosan képzem magam. Célom, küldetésem érthető formában elérhetővé tenni a legfontosabb ismereteket és eloszlatni a tévhiteket. Ezért tartok ismeretterjesztő előadásokat (lehetőségeimhez mérten szívesen megyek, ha kérnek, hívnak, szerveznek), és tervben van a témában több kisebb, emészthető méretű kiadvány megjelentetése is.
Aki értesülni szeretne a soron következő előadásokról, megjelenő cikkekről stb, annak Facebook oldalam – Dr.Farkas Anikó – követését javaslom.

Köszönöm az interjút és további sikeres és elhivatottsággal végzett, munkával teli éveket kívánok!
Dr. Farkas Anikó munkáiról, előadásairól az Onlinetanítás – természettudományok közösségi média felületein – Facebook oldal, Facebook csoport, Instagram oldal – is hírt adunk, így kövessetek bennünket!

Kategóriák
életmód

Miért van szükség természettudományra?

A Föld napja és a Madarak és fák napja után a Beporzók napja következik, ami a szárnyas pollenszállítók jelentőségére hívja fel a figyelmet. Arra, hogy a virágok beporzásával az ökoszisztémában, az aranyszínben csillogó méz előállításával pedig a konyhánkban jelentős szerepet betöltő beporzóknak továbbra is meglegyen az életterületük és ennek megfelelően a védelmük. Ezt követően a Biodiverzitás napja a hívja fel a figyelmet az élőlények sokféleségének és faj- és fajtagazdagságának fontosságára . Elengedhetetlen tudatosítani azt, hogy mennyire fontos az ökoszisztéma egyensúlyának fenntartása. Vajon ezen nevezetes napok mondanivalói mennyire hangsúlyosak az év többi hónapjában? Nézzük meg!

A Budai-hegyek egyik különleges vízfolyása a hajdan nagy vízhozamú Ördögárok-patak. Nagykovácsiban ered, Hűvösvölgyön majd a Városmajoron kívül keresztül egészen a Dunáig kanyarog végül az Erzsébet-híd budai hídfőjénél ömlik a Dunába. Nehéz elképzelni, hogy ez a mára ideiglenes vízfolyás évszázadokkal ezelőtt a Svábhegyről lefutó patakokkal egyesülve vízimalom működtetésére volt képes a mai Városmajor területén. Pedig így volt, igaz, akkor még Tímár-pataknak nevezték. Napjainkban az Ördögárok egy része természetvédelmi területen folyik; ha éppen esik az eső, a patakba kerülő hulladékot is viszi magával a víz. Pasaréttől már semmi sem látszik a patakból, bebetonozva egy csőben halad. A város beépülésével a torkolattól felfelé haladva előbb a krisztinavárosi szakaszát fedték be több, mint 100 évvel ezelőtt, majd ahogy gyarapodott a város előbb a Vérmezőről, majd a Városmajorból tűnt el a patak. Utóbbi helyen a nyomvonalát könnyen felfedezhettük, az ide épült templom és tornya között. Legvégül a Császári és Királyi gyalogsági Hadapródiskoláig tartó szakaszát fedték be, felette ma parkoló van.

A Ördögárok-patak szabadon és természetvédelmi területen kívül a Vadaskert és Pasarét között látható, de már ott is betonlapokkal bélelt a meder. Az Ördögárok-patak partja egy vízpart, még akkor is, ha az ember közreműködésének, évszázados építkezésének köszönhetően nagy része már eltűnt. A gyomnövények jellemzője viszont az, hogy a természetes növénytakaró megbolygatása után előszeretettel telepednek meg egy-egy területen, kiszorítva az eredeti élőlényeket, növényeket. Általában szélesebb tűrő- és jobb alkalmazkodóképességgel rendelkeznek, mint az őshonos növények. A megtelepedés után éppen ezért villámgyorsan képesek kiszorítani más növényeket az eredeti élőhelyükről. Nincs ez másként az Ördögárok partján sem, ezen a területen is drámaian megváltozott az élőhely fajösszetétele, csökkent a biodiverzitás.

Egy közösségi média bejegyzés szerint fontos ennek a „gyomos” patakpartnak a folyamatos kaszálása, hogy a növények virágzásakor elszabaduló pollen ne okozzon tüneteket az allergiásoknál. Ami önmagában nem helytelen gondolat. Viszont megfelelő természettudományos ismeretek birtokban érdemes árnyalni ezt a felhívást. A gyomnövények nem egy rendszertani kategória, hanem egy köznyelvben elterjedt kifejezés. Olyan növények jellemezhetők szubjektíven gyomként, melyek a haszonnövények mellett szándékos vetés nélkül, nem kívánatos módon fordulnak elő. Ennek megfelelően a mák vagy a vöröshere is lehet gyomnövény, amennyiben egy búzatáblában hajt ki. A gyomnövényekre jellemző, hogy a megbolygatott, magára hagyott területeket lepik el, kiszorítva onnan az őshonos, de kevésbé alkalmazkodóképes növényeket. Így egyértelműen csökken a biodiverzitás, az eredeti állapot visszaállítása szaktudást és kitartást igénylő munka.

A gyomként számon tartott, más kontinensről évtizedekkel ezelőtt behurcolt, vagyis invazív parlagfűről érdemes annyit tudni, hogy habár márciusban kezd egyáltalán csírázni és május végére lesz nagyobb tömegben látható, a virágzása általában július végén kezdődik. A termése októberben érik, majd áttelelés után kezd csírázni a tavasz elején. A növény apró, jelentéktelen virágaiból könnyen kitalálható, hogy ez egy szélporozta, a rovarok számára teljesen jelentéktelen növény. Azt is érdemes róla tudni, hogy kaszálással nem lehet megszabadulni tőle, a rosszul levágott szár kihajt, olyan, mint a mesebeli sárkány, egy hajtás helyett több lesz. A termése nagyon ellenálló, alkalmas körülményekre várva éveken keresztül szunnyad a talajban. Ahol a parlagfű megjelenik, ott egy hosszú, kitartást és szaktudást igénylő küzdelem veszi kezdetét; a cél, az, hogy az egynyári növény ne hozzon termést. Ezt kaszálással vagy sikerül megakadályozni, vagy nem. A gyomlálás, még ha lassúnak is tűnik, sokat segíthet a megoldásban.

A pollenek, így a parlagfű virágpora is, az arra érzékenyeknek sok kellemetlenséget tud okozni. Nem véletlen, hogy a pollenszennyezettség is nyomon követhető, nyilvános adat, ahogy az is, hogy melyik allergén növény mikor virágzik. Ebből a részletes listából az is kiderül, hogy az allergén növények közül több haszonnövény és/vagy gyógynövény. Hagy jelezzem, a parlagfű nem haszonnövény és egyáltalán nem gyógynövény.

Visszatérve az Ördögárokhoz, az itt növekedő patakparti növénytársulásban vannak évelő pázsitfűfélék, de szép számmal akad szulákféle, pipacs, szöszös ökörfarkkóró, mécsvirág, fekete nadálytő. Sőt kora tavasszal még odvas és ujjas keltike is virágzik. Vagyis az allergén növények mellett nagy tömegben találhatók itt egynyári vagy évelő virágos növények. Olyanok, amik a beporzóknak biztosítanak tápanyagot. Évek óta kongatják a vészharangot a szakemberek, hogy egyre csökken a rovarok – köztük a beporzást végzők – egyedszáma és fajgazdagsága. Egyre több helyen alakítanak ki méhlegelőket, hogy kedvezőbbé tegyék a rovarok életfeltételeit.

Fekete nadálytő egy nem kameraérzékeny poszméhhel az Ördögárok partján

Buda eredeti ökoszisztémája a beépítettség és az állandó bolygatás miatt már szinte nyomokban sem lelhető fel. Csupán egy-két zöld zárványban lehet őshonos fajokat találni. Az Ördögárok partján szintén nem az eredeti vegetáció növekszik, és nem is haszonnövények nőnek, mivel maga a környezet alkalmatlan erre. A víz közelsége miatt azonban dús, zöld vegetáció jellemző erre a területre kora tavasztól késő őszig. Arra mindenképpen érdemes gondolni, hogy egy ilyen gyomtengernek bélyegzett terület nem áll egyértelműen csak gyomokból. Az allergén növények és károsnak számító gyomok visszaszorítása nem csupán kaszálással oldható meg; erről a területről más módon lehet eltüntetni. Ehhez és ezért van szükség természettudományra.

Szeretnél hozzászólni? Az Online tanítás – természettudományok Facebook oldalán megteheted ITT.

Van még kérdése? Kérem, keressen e-mailben ITT.

Kategóriák
jeles napok

Madarak és fák napja

Néhány év kivételével 1906 óta ünnepeljük a Madarak és fák napját. Környezetünk védelme és az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztés még soha nem volt olyan fontos, mint napjainkban. Vajon honnan ered ez a nevezetes nap és hogyan tudjunk ma megtartani ezt a napot?

A fotoszintészis folyamata és jelentősége

A zöld növények, köztük a lombos fák a fotoszintézis során a levegő szén-dioxidjából és vízből a napfény energiájának segítségével szénhidrátot állítanak elő, a folyamat során oxigén is keletkezik. Az oxigén egy színtelen szagtalan gáz, az élethez nélkülözhetetlen. Kalandos felfedezése egészen a XVIII-ig nyúlik vissza. Joseph Pristley zöld hajtásos növényekkel folytatott kísérletei nyomán az elemet Antoine Laurent de Lavoisier franca vegyész azonosította. A fotoszintézist, a folyamat a fény és sötét  szakaszát Jan Ingenhousz holland orvos fedezte fel, ahogy azt is , hogy a fotoszintézis során a növények tömege a levegő szén-dioxidjának megkötésével növekszik. Ezt a folyamatot néhány évvel később nevezték el fotoszintézisnek, általános képlete így írható le:
6CO2 + 6H2O + fényenergia = C6H12O6 (glükóz) + 6O2 + E

A hazai madárállomány védelme

A lombos fák a nem csak fotoszintetizálnak, hanem a maguk mikrokörnyezetében számtalan élőlénynek nyújtanak otthont, életterületet. Több szempontból is hasznos és nélkülözhetetlen részei az ökoszisztémának. Ahogy a fákat, úgy a hasznos madarakat, élőlényeket szükséges védelembe venni. Hazánkban a XX. század elejére annyira megfogyatkozott a madárállomány, hogy maga Hermann Ottó is aggodalmát fejezte ki emiatt. A védett állatokról szóló 1901-es rendelet 3 évvel későbbi kiegészítésének köszönhetően 1904-re már az itt élő fajok harmada védettséget élvezett.

Érdemes megjegyezni, a madarak védelme érdekében 1902 tavaszán megszületett egy nemzetközi egyezmény Párizsban. Ez meghatározta, hogy hasznosságuk miatt mely madarak kapnak védettséget. A példaértékű egyetértés követeztében Európa számos országa csatlakozott az egyezményhez, Svédországtól Spanyolországig. Ilyen előzmények után Chernel István ornitológus szervezte meg az első madarak és fák napját, iskolai keretek közé pedig Apponyi Albert vallás és közoktatásügyi miniszter 1906. április 27-i rendelete nyomán. Klebelsberg Kúnó valllás és közöktatási miniszter elődje előtt tisztelegve gondoskodott arról, hogy ez az ünnep fennmaradjon. 

Íme három remek online program a Madarak és Fák napja alkalmából

Otthonról az erdőbe címmel május 10-től minden hétköznap reggel online erdei iskolai foglalkozásokat indítanak az erdészeti erdei iskolák a környezeti nevelés jegyében, olvasható az Országos Erdészeti Egyesület Facebook oldalán. Az első alkalom május 10-én lesz, amikor a Budakeszi Vadaspark  „Madárkonyha: mit esznek a madarak és mivel?” című videójával veszi kezdetét az online erdei iskola. 

A Duna-Ipoly Nemzeti Park egy kívjátékra hív minden érdeklődőt. A teszetős kivitelezésű, szórakoztató és nagyon alapos feladványokból álló “játszva tanulós” kvíz megoldói pedig nagyon hasznos és széleskörűen használható ismeretekhez juthatnak hozzá.

A Modern Iskola erre a napra összegyűjtütt feladat- és játéköteleit ajánlom még erre a napra. Az irodalmi művetség gyarapítását is segítendő, gyönyörű veseket és regényeket válogattak össze és ajánlanak az olvasók figyelmébe, ezen kívül egy remek fahatározó akalmazást.

Hivatkozott blogbejgyzés: Forest&Fruit – Fát ültetni nem kell félnetek jó lesz

Szeretnél hozzászólni? Itt megteheted: Online tanítás – természettudományok

Szeretnél jógyakorlatot, tapasztalatot megosztani? Gyere az Online tanítás – természettudományok Facebook csoportba beszélgetni!

onlinetanitas_normafa-.jpg