ÜRÖMLEVELŰ PARLAGFŰ

Rendszertan és morfológia

Az ürömlevelű parlagfű a kétszikűekhez, az őszirózsafélékhez, azon belül a fészkesvirágzatúakhoz tartozó egyéves növény. Magasra növő, hosszú,, erős szára szőrös, négyzetes keresztmetszetű, dús levelű elágazásokkal. Szárnyaltan szeldel levelei színükön sötét- a fonákján szürkészöldek és szintés szőrösek.

Életmód

A növény termése, magjai csírázóképességüket sokáig megőrzik. Kedvezőtlen körülmények között éveken keresztül a földben pihennek, bolygatásra, kedvező körülmények határa csíráznak. A parlagfű a rendelkezésre álló tápanyagot gyorsan és hatékonyan hasznosítja, így növekedése gyors, erőteljes. Ennek is köszönhető, hogy Dél-Európából elterjedve, csaknem száz év alatt elözönlötte a Kárpát-medencét.

Védekezés a parlagfű ellen

A talajszinten, szármaradvány nélkül levágott parlagfű elpusztul, 2-3 centiméteres csonkból elágazva, újult erővel hajt. A növényvédőszerek, gyomirtók nagyon fiatal növényre hatnak. Márciusban csírázik, júniustól virágzik és júliustól már nagy tömegben hozza magjait. 

Élettani hatás

Az ürömlevelű parlagfű nem gyógynövény. Az emberre nézve nincs semmilyen pozitív hatása, fogyasztása egyes kutatások szerint akár egészségkárosító is lehet. Virágpora pedig erősen allergizál. Latin nevének – Ambrosia artemisiifolia – téves értelmezése miatt ambróziának, az istenek eledelének tartják. Nem ambrózia. Az Ambrosia elnevezést Charles Linné adta a növénynek, egy egyházi vezető után.