Oláh György, Nobel-díjas kémikus, munkássága a szerves kémia területén kiemelkedő. Pályafutását Magyarországon kezdte, majd az 1956-os forradalom után előbb Nyugat-Európában, majd az Egyesült Államokban folytatta kutatásait. Az emigráció kaput jelentett olyan kutatási területekre, amelyek később meghatározták tudományos örökségét, és világszerte ismertté tették nevét. Életútja inspiráló mindazok számára, akik a tudomány területén keresik a jövőjüket.
Oláh György, a világhírű magyar származású kémikus, a szerves kémia területén végzett úttörő kutatásai révén vált ismertté. 1927-ben született Budapesten, már fiatalon felfedezte a tudomány iránti szenvedélyét. Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdte. Érdeklődése hamar a szerves kémia felé fordult, Zemplén Géza kutatási asszisztense lett. Később megalapította az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetét, megjelent publikációi határainkon túl is kedvező fogadtatásra találtak. Magyarországi karrierje az ötvenes években egyértelműen sikeres volt.
1956 október 23-án kitört a forradalom, amit néhány nap, hét után hamar levertek. Az összecsapások már akkor sok emberéletet követeltek és a megtorlás évei még csak azután következtek.
A forradalom kitörésekor a határőrizet ideiglenesen megszűnt és a 1956 novemberében, decemberében az emigrációs hullám során mintegy 200000 magyar hagyta el Magyarországot. A forradalom leverése után a kommunista rezsim újra lezárta a határokat. De addigra Oláh György és családja, sok más menekülttel együtt, Ausztrián keresztül már eljutott nyugatra.
Oláh György először Angliába költözött, majd Kanadába, mindkét országban kutatóként dolgozott, mielőtt foglalkozott volna az őt világhírnévig repítő karbokationokkal.
Tudományos pályafutása az Egyesült Államokban teljesedett ki: több évnyi sikeres kutatás után 1994-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Kutatásaival olyan eredményekre jutott a szénhidrogének átalakítása terén, amelyek alapvetően befolyásolták az olajipart. Forradalmasította a karbokationok tanulmányozását. Munkájának célja nem csupán az volt, hogy az elméleti ismereteket gyarapítsa, inkább azok gyakorlatban való alkalmazása volt a cél. Ennek köszönhetően vált lehetővé a környezetkímélőbb üzemanyagok létrehozása.
Oláh György nemcsak kiemelkedő tudós, hanem olyan ember is volt, aki a kitartásból is példát mutat. Élete során sok nehézséggel szembesült, mindeközben kitaróan marad a hivatásánál. Az innováció és a tudományos kíváncsiság vezérelte munkássága során. Élettörténete inspiráció és bátorítás lehet minden diák természettudományok iránt érdeklődő diák és felnőtt számára.