Október végén, az őszi szünet első hétvégéjén ismét átállítjuk az órákat, háromról kettő órára. Illetve dehogy mi állítjuk, a sok digitális rendszer megteszi helyettünk.
Hivatalosan egy órával többet alhatunk, valójában a szervezetünk nem igazán tud mit kezdeni azzal, hogy kettő az új három.
Az óraátállítás ötlete a XX. század elején született meg. Kanadában 1909-re datálható az első óraátállítás. A célja az energiatakarékosság volt. Több ország követte ezt a példát, bár ez eredmény már a kezdet kezdetén sem volt nyilvánvaló.
Napjainkra az világ országainak mintegy 40 százalékában óraállítás, van olyan ország, ahol sosem volt. Európa 49 országában viszont évtiztedek állítgatjuk az órákat ide, oda. Emlékszem a bevezetésére, az órákat még mi magunk tekergettük, messze volt még a digitalizáció…. Szerintem nem én voltam az egyetlen, akinek nem örült a bioritmusa.
Az Európai Unió már 2019-ben megszavazta az óraátállítás eltörlését, de a tagállamok azóta sem jutottak dűlőre, hogy a nyári vagy a téli időszámítás maradjon végleg. Így Magyarországon is minden marad a megszokott rendben – legalábbis még néhány évig.
Idén az átállítás pont az őszi szünet idejére esik, így legalább az iskolai napirendet nem borítja fel. Ettől függetlenül érdemes figyelni, hogyan reagál a szervezet a korábban beköszönő estére, a rövidülő napokra. A fény mennyisége közvetlenül hat a bioritmusunkra és a koncentrációra. A melatonin-termelés változása miatt sokan fáradékonyabbak, álmosabbak lehetnek az első napokban. Ráadásul így a D-vitamin termelődés is csökkenhet.
A téli időszámításnak ugyanakkor van előnye is: reggel világosabban indul a nap, ami segítheti a korai iskolakezdést és a figyelmet a délelőtti órákban.
Hogy meddig marad még az óraátállítás, azt egyelőre nem tudni. Amíg minden október végén visszatekerjük az órát, érdemes elgondolkodni rajta, hogyan alkalmazkodik a testünk és hogyan alkalmazkodunk mi magunk a múló időhöz.
