Kategóriák
ismeretterjesztés

Bolygófüzér az égen – bolygóegyüttállás 2022

Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz. A Naprendszer bolygóit felsorolni sokkal könnyebb, mint megpillantani az égen. Legalábbis egyszerre és egymás után sorakozva. Június 17. és 28 között mégis lesz erre lehetőség: aki felkészült, lelkes és elhivatott, akár egyetlen éjszaka alatt láthatja Naprendszer valamennyi bolygóját. Hasznos ismeretek, hogy valóban élmény legyen a bolygómegfigyelés.

A jelenség neve bolygóegyüttállás, ami azt jelenti, hogy a Földről nézve azt látjuk, hogy az éggömbön egymás után sorakozik és könnyedén megfigyelhető a Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz. Az Uránusz és a Neptunusz csak távcsővel, de a többi szabad szemmel is. Ilyen bolygóegyüttállásra legutóbb 947-ben került sor és legközelebb pedig 2492 áprilisában lesz, mondhatni, elég ritka jelenség.

De mit is jelent az, hogy bolygóegyüttállás és miért olyan ritka ez a jelenség? A megértéséhez szükség van némi csillagászati alapismeretre.

Az égbolton – hasonlóan, mint a Földön – koordináta-rendszerek segítségével lehet tájékozódni. A matematikában használt derékszögű koordináta-rendszer helyett poláris koordináta-rendszer használatos a tájékozódás során. Mivel a Föld gömb alakú ezért a síkbeli poláris koordináta-rendszer helyett a gömbi poláris koordináta-rendszer használatos. Ha felnézünk az égre úgy érzékeljük, mintha egy félgömb, egy kupola borulna a Földre, ami természetesen nincs így. Az égen látható égitestek különböző távolságban vannak, még akkor is, ha ez nem így érzékelhető. Az égbolton való tájékozódásban segít, ha nem csak az égtájakat, hanem a polárkoordináta-rendszer alapmértékegységei a radiánt, esetleg a fokot  ismerjük. 

Az égi objektumok helyzetének is mozgásának vizsgálatával a szférikus csillagászat foglalkozik, azzal viszont nem, hogy az adott égitest milyen messze van. A legfontosabb alapfogalom az éggömb, ami nem más, mint egy tetszőlegesen sugarú képzeletbeli gömb a megfigyelő körül, amelyen az égitestek helyét megadja a látszó irányuk. Ennek a koordináta-rendszernek központja lehet topocentrikus és geocentrikus, de lehet Nap és Tejútrendszer-központú is. 

Habár sokáig a heliocentrikus világkép volt jellemző a már említett megfigyeléseknek köszönhetően kiderült, hogy a Föld kering a Nap körül. A Föld pályája nem kör alakú, hanem ellipszis – erről majd később. Nyomon követve a Nap látszólagos évi mozgását az éggömbön megfigyelhető, hogy a Nap a Földről nézve ellipszispályát ír le a Föld körül. Az éggömb és ezen pálya metszésvonala az ekliptika elnevezést kapta, a Nap a többi csillag előtt ezen az ekliptikán halad az év során.

Ez a megállapítás Johannes Kepler érdeme, aki a heliocentrikus világkép alapján kezdett a jeles csillagászok által összegyűjtött adatok értelmezésébe. Az adatokból és egy izgalmas mérésből jutott arra a helytálló következtetésre, hogy minden bolygó a Nap körül ellipszispályán kering, a bolygó pedig az ellipszis egyik  fókuszpontjában található. Ezt nevezik Kepler első törvényének.

Később az is kiderült, hogy Naprendszer összes bolygója ellipszispályán kering ráadásul nagyjából egy síkban. Ahogy a Napnak, úgy az ezeknek az égitesteknek is van egy útja, amit befutnak a Föld éggömbjén, ha éppen láthatók.
A távolság, az ellipszis pályák eltérő alakja miatt azonban néhány bolygó nem túl gyakori vendég errefelé, gondoljunk csak a Naptól 4509 millió kilométerre keringő Neptunuszra, aminek 165,49 év kell, amíg egyszer megkerüli a központi csillagot. Még az olyan hatalmas bolygók, mint a Jupiter – aminek tömege a csaknem 318 Földet tesz ki – sem láthatók állandóan a Föld éggömbjén. A Merkúr pedig, annak ellenére, hogy nincs túl messze, sőt első bolygóként a Naphoz például egészen közel van – 49,7 millió kilométerre –, 88 napos keringési idejével szintén nem teszi könnyűvé a Földről való megtalálását.

Egy kép többet mond ezer szónál, ezért hadd mutassam meg a Stellarium nevű programot, ahol nem csak olvashatni lehet a csillagokról, hanem “utazni” köztük térben és időben. A nyári napforduló 2022-ben a 19. hosszúsági fokon június 21-én 11. óra 13 perckor következik be. Az égbolton a Nap pedig itt fog elhelyezkedni.

Nyári napforduló, 2022. június 21. 11 óra 13 perc forrás: stellarium app

A bolygóegyüttállás napközben is “fenn” van az égbolton, de nem megfigyelhető a Nap fénye miatt. 

Nyári napforduló, 2022. június 21. 11 óra 13 perc forrás: stellarium app

Éjszaka viszont láthatók a bolygók, ráadásul több napon keresztül lehet a bolygófüzérben gyönyörködni. A 2022 júniusi bolygóállás éppen azért különleges, mert jó időzítéssel két óra hossza alatt lencsevégre kapható minden bolygó a Naprendszerből. A bolygók éggömbön való megtalálhatóságát segíti, hogy nagyjából az ekliptika ívére illeszkednek, illetve ebben a hónapban sorakoznak szépen.

Bolygóegyüttállás 2022. július 24-én, 3 óra 50 perckor. forrás: stellarium app

Azért ne legyen csalódás, hogy a bolygók nem azonos íven, egyenlő távolságban találhatók, pályasíkjuk nem egyezik teljes mértékben a Föld pályasíkjával. A bolygófüzér szabad szemmel vagy távcsővel megfigyelhető látható tagjai mellett a fogyó Hold és több szabad szemmel látható fényes csillag is nyomon követhető napról napra. Az alábbi feliratos képváltozat után viszont nincs más hátra, mint éjjel figyelni a felbukkanó bolygókat.

Bolygóegyüttállás 2022. július 24-én, 3 óra 50 perckor forrás: stellarium app

Ajánlom a Stellárium nevű programot az égbolt csodáinak és a bennünket körülvevő Univerzum megismerésére. Azt pedig a Bolygótotóval lehet tesztelni, hogy ki és mennyit tanult ebből a cikkből.

Frissítés! Több Facebook bejegyzést olvastam csalódott csillagfigyelőktől a bolygóegyüttállással kapcsolatban. Megosztok még néhány javaslatot és észrevételt, hogy az éjszakai, hajnali égbolt kémlelése és a bolygófüzét észlelése ne csalódás, hanem élmény legyen.

  • A legfontosabb, hogy a Naprendszer bolygói nem bolygóként, hanem fényes csillagként láthatók az égbolton.
  • Azért láthatók, mert visszaverik a Nap fényét és belátható közelségben vannak.
  • Szabad szemmel még így is parányi méretűek, a csillagszerű megjelenésen kívül más nem észlelhető ezekből a bolygókból.

2022. június 20-án 4 óra 11 perckor a kelő Nap fénye miatt szabad szemmel már csak ennyi látszott a bolygófüzérből: a Jupiter és a Szaturnusz és köztük a Hold. Az észlelés helye: Magyarország.
Nyolc nappal később, 2022. június 28-án 3 óra 43 perckor fényes “csillagként” szabad szemmel látható volt a Mars, a Jupiter és kissé távolabb a Szaturnusz. A Neptunusz távcsővel lett volna látható. Mindkét észlelés helye: Magyarország.

Bolygóegyüttállás 2022. június 20-án, 4 óra 11 perckor.
Jupiter, Hold, Szaturnusz. forrás: saját fotó
Bolygóegyüttállás 2022. június 28-án, 3 óra 43 perckor
Mars, Jupiter, Neptunusz (nem látszik szabad szemmel), Szaturnusz forrás: saját fotó

Ettől részletesebb képet speciális eszközzel, távcsővel lehet látni. Illetve több csillagvizsgálóban is lehetséges részt venni előadáson, távcsöves megtekintésen.

A honlapon szereplő cikkek és képek jogvédettek. A letölthető anyagok felhasználása változtatás nélkül, forrás megjelöléssel lehetséges.

Szeretnél hozzászólni? Az Online tanítás – természettudományok Facebook oldalán megteheted ITT.

Van még kérdésed? Kérem, keress e-mailben ITT.