Kategóriák
ISMERETTERJESZTÉS

Perseidák meteorraj, a nyári csillaghullás főszereplői

A nyári égbolt igazi sztárjai a Hold és a csillagok mellett a meteorok vagy más néven hullócsillagok. Csillagmondák szerint ilyenkor tisztul az ég, de a valóság az, hogy a Föld légkörébe érkező apró részecskék a súrlódástól felhevülnek és elégnek. Az emberi fantázia számtalan történetet szőtt a hullócsillagok köré, pedig azoknak a keletkezése önmagában is éppen elég érdekes. Ebből a bejegyzésből minden részlet kiderül.

Az égen a csillagok és a Hold mellett érdekes jelenségnek számítanak meteorok. Melyek felvillanásai sokkal ritkábban ugyan, de az év más hónapjaiban is láthatók az néhány pillanatra. Július-augusztusban viszont olyan figyelemreméltó mennyiségben tűnnek fel az égen, hogy érdemes egy kis időt szentelni a megfigyelésükre.

A nagy nyári meteor záporért a Perseidák meteorraj felelős. A látszólag a Perzeusz csillagkép irányából érkező  meteorok villanásai ideális esetben egyetlen óra alatt akár 150 alkalommal is észlelhetők lennének, a valóságban ennek a fele látható időjárási tényezők miatt. A megfigyeléshez nem feltétlenül távcsőre, inkább egy kényelmes, észak-észak-keleti irányba fordított  ülőhelyre és egy kis türelemre van szükség. A telihold fénye ellenére, fényszennyezéstől mentes helyen elég látványosnak ígérkezik a  jelenség. 

Mik is valójában ezek a meteorok és honnan érkeznek a Föld légkörébe? 

Az évszázadokkal ezelőtt elterjedt geocentrikus világkép azt jelentette, hogy a Föld a világ közepe és a Nap is körülötte kering természetesen. Tűnhet úgy, hogy a Föld az állandó és körülöttünk mozog minden, de a valóság az, hogy a Föld forog egy döntött tengely körül, miközben egy ellipszis alakú pályán halad egy jelentős tömegű, sárga törpecsillag, a Nap körül.

A Naprendszerben ellipszis alakú pályán összesen nyolc igazi bolygó kering, ettől azonban hosszabb a Naprendszerben megtalálható égitestek listája. Az üstökösök viszonylag ritkán kerülnek reflektorfénybe, talán azért mert ugyanaz az üstökös néhány évtizedenként tesz egyáltalán látogatást a Naprendszerben. A Haley üstökös 80 évente, egy másik, a Swift-Tulle nevű ennél is ritkábban, 133 év alatt kerüli meg a Napot. Utóbbi a nevét két felfedezőjéről Lewis Swiftről és Horace Tuttle-ról kapta, akik egymástól függetlenül 1862-ben fedezték fel a mintegy 26 kilométer átmérőjű maggal rendelkező üstököst. A nyári meteorzápor és az üstökös megjelenése között pedig  Giovanni Schiaparelli vett észre összefüggést 1865-ben. Maga az üstökös legutóbb 1992-ben volt Földközelben és legközelebb 2125-ben lesz itt. Elhaladása után por és törmelékek maradnak a Naprendszerben, melyek ott lebegnének az idők végezetéig, ha a Föld nem lépne be ebbe a zónába minden év nyarán. A  Swift-Tutlle üstökös pályáját a Föld minden év augusztusában keresztezi és a légkörbe kerülő kozmikus részecskék izzanak fel meteorként vagy tűzgömbként a nyári égbolton. Mérettől függően kisebb-nagyobb, rövidebb-hosszabb csíkot húznak a sötét éjszakában.

Szeretnél még több hasonló tartalmat? Kövesd az Online tanítás – természettudományt a Facebookon vagy az Instagramon!

Az idejük nagy részét a szabadban töltő kiváló látású hajósok voltak, azok, akik először megfigyelték ennek a jelenségnek a rendszerességét. Azt tapasztalták, hogy a nyári égbolton a Perzeusz csillagkép felől érkeznek a meteorok. Ez azonban csak látszólagos, de ennyi is elég volt, hogy az augusztusi csillaghullás okozói Perseidák meteorraj névre legyenek keresztelve. 

Cassiopea csillagkép részben a kénsárga felhők mögött, 2022. nyarán.

A Perzeusz a Cassiopea csillagkép mellett, attól északi irányban található. Ha a Hattyú csillagkép legfényesebb csillagát a Denebet képzeletben összekötjük a W alakú Cassiopea középső, Navi nevű csillagával, akkor a vonalat kissé  meghosszabbítva  megtaláljuk a Perzeusz csillagkép központi csillagát Mirfakot, ami egy 1,75 magnitúdójú 506 fényévre található kettőscsillag. Az égbolton kelet felé látható a Pegazus csillagkép és Androméda is. A Perzeusz csillagkép egy nyílt csillaghalmaz, amiben számos aprócskának tűnő csillag is található.

Az ókori görög mitológia fordulatokban gazdag mondákba foglalta ezt sokféle méretű színű és csillagot, természetesen Zeusz főszereplésével. A görög főisten aranyeső formájában elcsábította az Akrisziosz által érctoronyba záratott Danaét, akinek ebből a frigyből fia született, Perszeusz. Zeusz és Danaé fia lett az első görög hős, akinek élete is legalább olyan kalandos volt, mint fogantatása. A monda szerint Mükénét is megalapító Perzeuszról III. Aratus, görög költő így ír:

„Andromédát odakötözték a tengerből kinyúló sziklá­hoz. Apja, Képheusz és anyja, Kassziopeia, aki férjem mellett egy díszes »W« alakú széken ül, mindezt tehetetlenül nézik, hiszen éppen maga Képheusz volt az, akinek lányával ezt kellett tennie. De nincs más választása, csak ily hatalmas áldozattal tudja a haragvó isteneket kien­gesztelni. Már közeleg a Cet, a tengeri szörny, amit az istenek küld­tek, hogy falja fel a lányt. Ekkor megjelenik ifjú Perszeusz, szárnyas lován. Magával hozza a dicsőségesen legyőzött Medúza fejét, aki­nek tudvalevő, hogy látványa minden halandót kővé dermeszt. Leugrik lo­váról, lábával porfelhőt ver fel. Egyik kezében drágaköves markolati! kard, másikkal Medúza levágott fejét a Cet elé tartja, aminek látványától a tengeri szörny kővé változik.”

Perseidák 2024. augusztus 12.

A magyar mondavilágban is vannak a nyári csillaghulláshoz kapcsolódó csillagmondák. A népi hiedelem azt tartja, hogy csillagot megolvasni – megszámolni – szerencsétlenség, ezért nem is számolják azokat. A nyári csillaghullásról pedig azt gondolják, hogy olyankor tisztul az ég, mert fogynak a csillagok. Az augusztusi meteorraj másik, ókeresztény gyökerű elnevezése a Szent Lőrint könnyei. Ez a névadás a katolikus egyház egyik legnagyobb tisztelettel körülvett szentjéhez Lőrinc diakónushoz kapcsolódik. Akiről  kevés megbízható adat maradt fenn: életéhez utólag már több elem adódott. Vértanúként tűzhalált halt, ez után kezdték a hívők az augusztusi hullócsillagokat  Lőrinc könnyeinek elnevezni.

A Perseidák meteorraj augusztus 12-13-án éri el maximumát a Föld légkörében. Az óránkénti 50-100 felvillanó meteor pazar fényjelenséget ígér ezeken a nyári estéken az égbolt észak-észak-keleti részén.    

Szeretnél hozzászólni? ITT megteheted!