A tavaszi napéjegyenlőség az év egyik jelentős csillagászati eseménye, amely általában március huszadika után néhány nappal következik be. Idén viszont éppen március 20-ra esett. Ekkor a Föld észak féltekéjén beköszönt a csillagászati tavasz, a déli féltekén pedig a csillagászati ősz.
A Földön az éjszakák és nappalok hossza állandóan és kiszámíthatóan változik Ennek oka, hogy a Föld forgástengelye nem merőleges az egyenlítőre. Nyáron hosszabbak, télen rövidebbek a nappalok; tavasszal és ősszel pedig egy egy napon az nappal és az éjszaka hossza egyenlő. Ez a nap 2025-ben, Magyarországon a 19. hosszúsági fokon március 20-án van.
Egy korábbi blogbejegyzésben már írtam a szférikus csillagászat alapjairól. A Nap évi látszólagos mozgása megfigyelhető az éggömbön és látható, hogy a Nap ellipszis pályát ír le Föld körül. Az éggömb és ezen pálya metszésvonala az ekliptika elnevezést kapta. A Föld forgástengelye nem merőleges erre az ekliptikára, hanem azzal 66,5 fokos szöget zár be, ezt bármelyik földgömbön ellenőrizhetjük. A másik fontos fogalom, amit érdemes tudni, az az égi egyenlítő fogalma. Az égi egyenlítő nem más, mint az Egyenlítő síkjának és az éggömbnek metszésvonala. Az Egyenlítő és ebből következően az égi egyenlítő síkja nem esik egybe az ekliptika síkjával, hanem 23,5 fokos szöget zár be azzal. Ezt, a már említett földgömbön, lehet ellenőrizni.
A tavaszi napéjegyenlőség pedig akkor következik be, amikor az ekliptika és az égi egyenlítő metszi egymást a tavaszpontban. Ez ebben az évben március 20-án 10.01 perckor van.