Néhány gondolat a középiskolai felvételiről I.
A január idén végtelen hosszúságúnak tűnt és sok diák számára a január inkább a megmérettetésről szólt. A felvételizők minden év januárjában írják meg azt a két dolgozatot, melyek pontjai alapján dől el, hogy hol folytatják a tanulmányaikat.
Nehéz lenne bármi vigasztalót mondani nektek ezekben a hetekben, főleg azoknak, aki az elvártnál kevesebb pontot szereztek. Mert ha kevés a pontok száma, előfordulhat, hogy még szóbelizni sem hívják be a kiválasztott iskolába…
Pedig akik kevesebb pontot értek el, nem biztos, hogy tehetnek róla, hogy egy-egy feladat nem ment úgy, ahogyan szerették volna. Hiszen az emberi tényezők, a stressz és az életkörülmények mind olyan tényezők, amelyek befolyásolhatják azt, hogy hogyen teljesítettek január 22-én.
Tudom, hogy minden kevés pontszámú feladatlap mögött egy van egy diák. Egy gyerek, akinek ez élete első megmérettetése. Akit nem szabad, hogy ez a nehézség megakadályozzon céljai elérésében.Mert minden diáknak kell egy cél. Egy cél ami segíti a továbblépésben.
Fontos megérteni, hogy a felvételi pontok nem csupán egyetlen alkalommal mérik meg a teljesítményt, hanem egymás után jönnek újabb és újabb felvételik. Akik esetlegesen most nem érték el a kívánt eredményt, még mindig rengeteg lehetőséget kaphatnak a tanulásra és a fejlődésre.
Fontos tudni, hogy a pontszámok nem határozzák meg teljes mértékben az egyén értékét és a benne lévő lehetőséget. Elég jónak nem csak a papíron, hanem azon kívül is lehet lenni. Az igazi siker a kitartásban, a fejlődésben és a hozzáállásban rejtőzik. Rettenetes közhelynek hangozhat, de az élet tele van kihívásokkal, melyekkel így vagy úgy, de meg kell birkózni.
Tetszett a bejegyzés? Köszönöm ha megosztod.
