A Föld napja és a Madarak és fák napja után a Beporzók napja következik, ami a szárnyas pollenszállítók jelentőségére hívja fel a figyelmet. Arra, hogy a virágok beporzásával az ökoszisztémában, az aranyszínben csillogó méz előállításával pedig a konyhánkban jelentős szerepet betöltő beporzóknak továbbra is meglegyen az életterületük és ennek megfelelően a védelmük. Ezt követően a Biodiverzitás napja a hívja fel a figyelmet az élőlények sokféleségének és faj- és fajtagazdagságának fontosságára . Elengedhetetlen tudatosítani azt, hogy mennyire fontos az ökoszisztéma egyensúlyának fenntartása. Vajon ezen nevezetes napok mondanivalói mennyire hangsúlyosak az év többi hónapjában? Nézzük meg!
A Budai-hegyek egyik különleges vízfolyása a hajdan nagy vízhozamú Ördögárok-patak. Nagykovácsiban ered, Hűvösvölgyön majd a Városmajoron kívül keresztül egészen a Dunáig kanyarog végül az Erzsébet-híd budai hídfőjénél ömlik a Dunába. Nehéz elképzelni, hogy ez a mára ideiglenes vízfolyás évszázadokkal ezelőtt a Svábhegyről lefutó patakokkal egyesülve vízimalom működtetésére volt képes a mai Városmajor területén. Pedig így volt, igaz, akkor még Tímár-pataknak nevezték. Napjainkban az Ördögárok egy része természetvédelmi területen folyik; ha éppen esik az eső, a patakba kerülő hulladékot is viszi magával a víz. Pasaréttől már semmi sem látszik a patakból, bebetonozva egy csőben halad. A város beépülésével a torkolattól felfelé haladva előbb a krisztinavárosi szakaszát fedték be több, mint 100 évvel ezelőtt, majd ahogy gyarapodott a város előbb a Vérmezőről, majd a Városmajorból tűnt el a patak. Utóbbi helyen a nyomvonalát könnyen felfedezhettük, az ide épült templom és tornya között. Legvégül a Császári és Királyi gyalogsági Hadapródiskoláig tartó szakaszát fedték be, felette ma parkoló van.
A Ördögárok-patak szabadon és természetvédelmi területen kívül a Vadaskert és Pasarét között látható, de már ott is betonlapokkal bélelt a meder. Az Ördögárok-patak partja egy vízpart, még akkor is, ha az ember közreműködésének, évszázados építkezésének köszönhetően nagy része már eltűnt. A gyomnövények jellemzője viszont az, hogy a természetes növénytakaró megbolygatása után előszeretettel telepednek meg egy-egy területen, kiszorítva az eredeti élőlényeket, növényeket. Általában szélesebb tűrő- és jobb alkalmazkodóképességgel rendelkeznek, mint az őshonos növények. A megtelepedés után éppen ezért villámgyorsan képesek kiszorítani más növényeket az eredeti élőhelyükről. Nincs ez másként az Ördögárok partján sem, ezen a területen is drámaian megváltozott az élőhely fajösszetétele, csökkent a biodiverzitás.
Egy közösségi média bejegyzés szerint fontos ennek a „gyomos” patakpartnak a folyamatos kaszálása, hogy a növények virágzásakor elszabaduló pollen ne okozzon tüneteket az allergiásoknál. Ami önmagában nem helytelen gondolat. Viszont megfelelő természettudományos ismeretek birtokban érdemes árnyalni ezt a felhívást. A gyomnövények nem egy rendszertani kategória, hanem egy köznyelvben elterjedt kifejezés. Olyan növények jellemezhetők szubjektíven gyomként, melyek a haszonnövények mellett szándékos vetés nélkül, nem kívánatos módon fordulnak elő. Ennek megfelelően a mák vagy a vöröshere is lehet gyomnövény, amennyiben egy búzatáblában hajt ki. A gyomnövényekre jellemző, hogy a megbolygatott, magára hagyott területeket lepik el, kiszorítva onnan az őshonos, de kevésbé alkalmazkodóképes növényeket. Így egyértelműen csökken a biodiverzitás, az eredeti állapot visszaállítása szaktudást és kitartást igénylő munka.
A gyomként számon tartott, más kontinensről évtizedekkel ezelőtt behurcolt, vagyis invazív parlagfűről érdemes annyit tudni, hogy habár márciusban kezd egyáltalán csírázni és május végére lesz nagyobb tömegben látható, a virágzása általában július végén kezdődik. A termése októberben érik, majd áttelelés után kezd csírázni a tavasz elején. A növény apró, jelentéktelen virágaiból könnyen kitalálható, hogy ez egy szélporozta, a rovarok számára teljesen jelentéktelen növény. Azt is érdemes róla tudni, hogy kaszálással nem lehet megszabadulni tőle, a rosszul levágott szár kihajt, olyan, mint a mesebeli sárkány, egy hajtás helyett több lesz. A termése nagyon ellenálló, alkalmas körülményekre várva éveken keresztül szunnyad a talajban. Ahol a parlagfű megjelenik, ott egy hosszú, kitartást és szaktudást igénylő küzdelem veszi kezdetét; a cél, az, hogy az egynyári növény ne hozzon termést. Ezt kaszálással vagy sikerül megakadályozni, vagy nem. A gyomlálás, még ha lassúnak is tűnik, sokat segíthet a megoldásban.
Szeretnél még több hasonló tartalmat? Kövesd az Online tanítás – természettudományt a Facebookon vagy az Instagramon!
A pollenek, így a parlagfű virágpora is, az arra érzékenyeknek sok kellemetlenséget tud okozni. Nem véletlen, hogy a pollenszennyezettség is nyomon követhető, nyilvános adat, ahogy az is, hogy melyik allergén növény mikor virágzik. Ebből a részletes listából az is kiderül, hogy az allergén növények közül több haszonnövény és/vagy gyógynövény. Hagy jelezzem, a parlagfű nem haszonnövény és egyáltalán nem gyógynövény.
Visszatérve az Ördögárokhoz, az itt növekedő patakparti növénytársulásban vannak évelő pázsitfűfélék, de szép számmal akad szulákféle, pipacs, szöszös ökörfarkkóró, mécsvirág, fekete nadálytő. Sőt kora tavasszal még odvas és ujjas keltike is virágzik. Vagyis az allergén növények mellett nagy tömegben találhatók itt egynyári vagy évelő virágos növények. Olyanok, amik a beporzóknak biztosítanak tápanyagot. Évek óta kongatják a vészharangot a szakemberek, hogy egyre csökken a rovarok – köztük a beporzást végzők – egyedszáma és fajgazdagsága. Egyre több helyen alakítanak ki méhlegelőket, hogy kedvezőbbé tegyék a rovarok életfeltételeit.
Buda eredeti ökoszisztémája a beépítettség és az állandó bolygatás miatt már szinte nyomokban sem lelhető fel. Csupán egy-két zöld zárványban lehet őshonos fajokat találni. Az Ördögárok partján szintén nem az eredeti vegetáció növekszik, és nem is haszonnövények nőnek, mivel maga a környezet alkalmatlan erre. A víz közelsége miatt azonban dús, zöld vegetáció jellemző erre a területre kora tavasztól késő őszig. Arra mindenképpen érdemes gondolni, hogy egy ilyen gyomtengernek bélyegzett terület nem áll egyértelműen csak gyomokból.
Az allergén növények és károsnak számító gyomok visszaszorítása nem csupán kaszálással oldható meg; erről a területről más módon lehet eltüntetni. Ehhez és ezért van szükség természettudományra.
Szeretnél hozzászólni? Az Online tanítás – természettudományok Facebook oldalán megteheted ITT.